Emberek jönnek szembe az utcán – Salgótarján aszfaltját koptatjuk, de lehetnénk bárhol a megyében, sőt akár az országban is. Így, az 1956-os események évfordulójához közeledve az jut eszembe, hogy a diáklányok vállán nem tudom elképzelni a dobtáras géppisztolyt, a kutyasétáltató kezében a közepén lyukas, nemzetiszín zászlót, a hajléktalan zsebében a Molotov-koktélt.

Eltelt több mint öt évtized, változott a világ, benne talán a legnagyobbat éppen a hadviselés. Könnygázt fújnak, gumilövedéket lőnek, kamera rögzíti az eseményeket, idejét múlta a dobtáras géppisztoly is, a benzinespalack is. A szabadság iránti vágy azonban nem halt, nem halhatott meg, s a megváltozott viszonyok között is bizonyára minden fegyvernek van ellenszere – de lenne-e ember, aki használja? A diáklányok, a kutyasétáltató, a hajléktalan aligha. A szabadság és az 1956-ban annyira áhított függetlenség valahogy a szakadék szélére imbolygott napjaink Magyarországán.

A bűnözőnek több joga van, mint áldozatának, a rendőrt, a tanárt, a közéleti szereplőket általában nem tisztelik – nem csak azért, mert nincs miért –, a megbomlott világ pedig bálványként imádja a pénzt, ami helyettesít mindent, kapcsolatokat, etikát és erkölcsöt, tisztességet és akár emberséget is. Jogok, alanyiak és állampolgáriak, jó, persze, hogy vannak, de a visszaélések rendkívüli méretű tárházát kínálják – ugye, mindenki hallott már ilyen esetekről. Ezek miatt október 23-ára valahogy keserűvé válik az ünnep: a szabadság íze már nemcsak édes, hanem az ember igyekszik mögé nézni: vajon mi, vagy ki áll a hátterében? Október 23-a előestéjén járunk és emlékezetem szerint az elmúlt években csak egy civil szervezet ünnepelte meg igazán méltó módon a forradalom kitörését: lövészversenyt rendeztek az évfordulón, a fegyverforgató elődökre emlékezve, nem holmi koszorúzással, futóversennyel, miegymással tompították az ünnep fényét.

Nem akarom azonban elviccelni a dolgot, s a megkeseredett szabadság mellett még egy nagy gondom van október 23-ával: évek óta nem tudjuk méltósággal ünnepelni. 1956 örökségeként pedig érdekünk lenne, a nemzeti összetartozást erősítené, de ahol három magyar összegyűlik, biztos a nézetkülönbség és három ember már képes négyfelé húzni. Emberi természetünk mellett bizonyára a megosztó politika bűne is, hiszen hovatovább már a Mikulásból is van jobboldali, meg baloldali – bár ő majd csak másfél hónap múlva fogja riogatni az óvodásokat. Aztán mi maradt nekünk az 52 évvel ezelőtti események után? Büszkék lehetünk a résztvevőkre, ismert és névtelen forradalmárokra – akik közül sokan még közöttünk élnek, s lettek pár évtized után bűnöző csőcselékből, ellenforradalmár hitványokból – hősök. – Aki Magyarországon él és megadatik neki pár évtized, az mindennek megérheti az ellenkezőjét is – szokta mondogatni egy tapasztalt kollégánk. Előbbiek is mutatják, hogy igaza van. Persze előbb, vagy utóbb minden és mindenki helyére kerül a történelemben, bár itt is érvényes a megállapítás, hogy ahol három magyar összegyűlik, biztos a nézetkülönbség...

Így aztán 1956 valahogy nem tud nemzeti ünnepként felnőni azon jelentőségéhez képest, amit a külföldiek, úgy tűnik, sokkal inkább megértenek, mint mi. Ámbár – mondjuk – az USA-ban nincs is miért marakodni a magyar '56 miatt. Emberek jönnek szembe az utcán – Salgótarján aszfaltját koptatjuk, de lehetnénk bárhol a megyében, sőt akár az országban is. Iskolatáska a vállon, kutya a pórázon, kéz a zsebben. Inkább ezek legyenek, mint fegyverek! A keserű szabadság is jobb, mint a békétlenség, még akkor is, ha idén sem sikerül méltósággal ünnepelnünk, mert valaki, vagy valakik elrontják...

 

Forrás: nport.hu

Szóljon hozzá fórumunkon: Salgótarján- Az ünnep előestéje

Salgótarján linkajánló: salgotarjanlink.mconet.biz

Képeslapküldő – Salgótarján: Küldjön képeslapot ismerősének!

A hír támogatója:

Weblap gyártás, Honlap készítés, Weblap menedzselés.

Pl.:Klíma DVD Hotel Autó Ingatlan Egészség Számítógép Kereső optimalizálás

Minden ami Internet -> MCOnet International - Magyarország: www.mconet.biz; www.mconet.hu