Salgótarján, a néhai „fürdőváros” - Salgótarján
Salgótarján - "A Tavaszi zsongás című programsorozat keretében, március 23-án, a TIT salgótarjáni székházában előadás hangzott el – a Magyar Madártani Egyesület és a TIT szervezésében – Salgótarján fürdői címmel.
Drexler Szilárd ornitológus, a rendezvénysorozat szervezője felvezetésében Prakfalvi Péter geológus tartott előadást.
Elöljáróban elmondta, Salgótarján városát a 2005-ben érvényes közigazgatási határai szerint értelmezi, fürdők alatt pedig a fedetlen (szabad téren elhelyezkedő) közfürdésre használt, emberkéz által épített medencéket érti.
– Két éve befejezett, intenzív szakaszában jó másfél évig tartó kutatómunkám eredményéről számolhatok be – folytatta az előadó. Ennek során magam is meglepetéssel tapasztaltam, hogy a 40-es években Salgótarjánban egy időben legalább 6 fürdő működött, így – noha Magyarországon fürdővárosnak leginkább Budapestet szokás emlegetni – ekkoriban Salgótarjánt is megillette volna a fürdőváros elnevezés. A vizsgált időszakban – 1916 és 2000 között – összesen 11 fürdő működött, amelyek közül egy az ún. zsidófürdő fedett volt. Előadásomban három témakörben először a kutatástörténettel, majd a vízellátás módjával és végül a jelenlegi állapot felvázolásával foglalkozom – mondta Prakfalvi Péter, majd valóban így is mutatta be Salgótarján tíz strandfürdőjét. Helytörténeti értékű, tartalmas, érdekes előadását a továbbiakban lényegére rövidítve adjuk tovább olvasóinknak.
Eresztvényben 1933-ban építették ki a Bodzfás-forrást, majd 1935-ben felépítették a Salgó-menedékházat, amit később a Dornyay-turistaház kapta. A legkorábbi képeslap, amelyen már felismerhető a fürdőmedence, 1940-ből származik. Mérete 3x8, mélysége 1,5-1,8 méterre tehető. Egy a medence falát képező lépcsőlejárója, és egy zuhanyozója volt. Vízellátását a kútgyűrűkkel foglalt Bodzfás-forrásból biztosították. A vizet búvárszivattyúval az épület mögötti tározóba nyomták föl, ami csővezetékeken keresztül gravitációsan folyt a medencébe. Ezt ismeretlen időpontban földdel feltöltötték. Tételezhető, hogy a medence a turistaház előtti „körforgalom” területén helyezkedhetett el.
Salgóbányán a bányai fürdőt valószínűleg az 1930-as évek közepe táján építették, és még az 1950-es években is használták. A 15x5 méter felületű és 2,0 méter mélységű szabadtéri medence hideg vizű volt, a körülötte lévő kabinokba elhelyezett fürdőkádakba a közeli kazánház biztosította a meleg vizet. Az uszodát a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt. a bányatelepen lakó munkásai számára építtette, közfürdőként. A medence feltöltésére talajvíz-kutat használhattak, esetleg bányavízzel táplálták, vízét szükség szerint melegítették. A medence betonfalazata még ma is felismerhető."
Forrás: www.nmedia.hu
Szóljon hozzá fórumunkon: Salgótarján, a néhai „fürdőváros” - Salgótarján
Salgótarján linkajánló: salgotarjanlink.mconet.biz
Képeslapküldő – Salgótarján: Küldjön képeslapot ismerősének!
A hír támogatója: Minden ami Internet -> MCOnet International - Magyarország: magyarország.mconet.biz
Elöljáróban elmondta, Salgótarján városát a 2005-ben érvényes közigazgatási határai szerint értelmezi, fürdők alatt pedig a fedetlen (szabad téren elhelyezkedő) közfürdésre használt, emberkéz által épített medencéket érti.
– Két éve befejezett, intenzív szakaszában jó másfél évig tartó kutatómunkám eredményéről számolhatok be – folytatta az előadó. Ennek során magam is meglepetéssel tapasztaltam, hogy a 40-es években Salgótarjánban egy időben legalább 6 fürdő működött, így – noha Magyarországon fürdővárosnak leginkább Budapestet szokás emlegetni – ekkoriban Salgótarjánt is megillette volna a fürdőváros elnevezés. A vizsgált időszakban – 1916 és 2000 között – összesen 11 fürdő működött, amelyek közül egy az ún. zsidófürdő fedett volt. Előadásomban három témakörben először a kutatástörténettel, majd a vízellátás módjával és végül a jelenlegi állapot felvázolásával foglalkozom – mondta Prakfalvi Péter, majd valóban így is mutatta be Salgótarján tíz strandfürdőjét. Helytörténeti értékű, tartalmas, érdekes előadását a továbbiakban lényegére rövidítve adjuk tovább olvasóinknak.
Eresztvényben 1933-ban építették ki a Bodzfás-forrást, majd 1935-ben felépítették a Salgó-menedékházat, amit később a Dornyay-turistaház kapta. A legkorábbi képeslap, amelyen már felismerhető a fürdőmedence, 1940-ből származik. Mérete 3x8, mélysége 1,5-1,8 méterre tehető. Egy a medence falát képező lépcsőlejárója, és egy zuhanyozója volt. Vízellátását a kútgyűrűkkel foglalt Bodzfás-forrásból biztosították. A vizet búvárszivattyúval az épület mögötti tározóba nyomták föl, ami csővezetékeken keresztül gravitációsan folyt a medencébe. Ezt ismeretlen időpontban földdel feltöltötték. Tételezhető, hogy a medence a turistaház előtti „körforgalom” területén helyezkedhetett el.
Salgóbányán a bányai fürdőt valószínűleg az 1930-as évek közepe táján építették, és még az 1950-es években is használták. A 15x5 méter felületű és 2,0 méter mélységű szabadtéri medence hideg vizű volt, a körülötte lévő kabinokba elhelyezett fürdőkádakba a közeli kazánház biztosította a meleg vizet. Az uszodát a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt. a bányatelepen lakó munkásai számára építtette, közfürdőként. A medence feltöltésére talajvíz-kutat használhattak, esetleg bányavízzel táplálták, vízét szükség szerint melegítették. A medence betonfalazata még ma is felismerhető."
Forrás: www.nmedia.hu
Szóljon hozzá fórumunkon: Salgótarján, a néhai „fürdőváros” - Salgótarján
Salgótarján linkajánló: salgotarjanlink.mconet.biz
Képeslapküldő – Salgótarján: Küldjön képeslapot ismerősének!
A hír támogatója: Minden ami Internet -> MCOnet International - Magyarország: magyarország.mconet.biz