– Versek, képek, zeneszámok, és még sok más is… Hogyan jött ez mind be a gyógítás mellé?

– A Debrecenben töltött egyetemi évek alatt éreztem rá a közös zenélés ízére, én magam zongorán játszom. Persze nem élnék meg belőle, viszont a melódia faragással egész jól állok! Barátaimmal rendszeresen „szabadidő zenélünk” a magunk örömére. Néha kilépünk a nagyközönség elé is. Legutóbb a Salgótarjáni Jazz Napokon játszottunk, utána erről beszélt az egész város. Az amatőr színtársulat részére több betétdalt írtam, többek között az Óz a nagy varázsló, a Liliomfi és a Hamupipőke című előadásokhoz. Most egy kortárs darabhoz írok sanzonokat. Bár nagy örömöt jelent számomra a zene, a fellépéssekkel igyekszem csínján bánni, mert egy orvostól nem mindenki fogadja el, hogy muzsikál is, és nem csak a betegeivel foglalkozik.

– A zene mellett a képzőművészet is foglalkoztatja.

– Egyetemista koromban bejártam Európa nagy képtárait, így szerettem meg a huszadik század elejének impresszionista festőit. Különösen Van Gogh képei ragadtak magukkal, de kedvenceim még Picasso és Kandinsky is. Mivel festőiskolába nem jártam, a formák ábrázolása nehézséget jelent számomra: például egy kezet nem tudok szépen lerajzolni, de a színeket nagyon élvezem. Akvarellekkel kezdtem, amelyeket az „Ecserin“ adogattam el, mert szükségem volt arra a pár száz forintra, amit a képekért kaptam. De nem csak az esti bulizásokat kellett valahogy finanszírozni, érdekelt az is, hogy kik veszik az alkotásaimat, s mit gondolnak róluk. Ma már a jóval nagyobb odafigyelést igénylő olajjal is dolgozom, a csendéletek izgatnak leginkább. A képekkel való foglalkozás minden formáját szeretem, például szívesen vezetek jótékonysági aukciókat, vagy szervezek kiállításokat. Álmom, hogy saját képeimből is rendezhessek egy tárlatot.

– Mikor kezdett verseket írni?

– Tíz éves voltam, amikor egy író-olvasó találkozón Baranyi Ferenc dicséretképpen így dedikálta nekem a Merészség című kötetét: „Biztatásul Attilának!“ Első művem egy meseregény volt, amit a nálam nyolc évvel fiatalabb húgom szórakoztatására írtam, tizenhat éves fejjel. Régi vágyam ezt kiadni, mert az igazi mese manapság hiánycikk. Találtam már kiadót, reményeim szerint karácsonyra megjelenhet a könyv. Főhőse egy makkemberke, Csámpi Lovag, aki barátaival számos kalandba keveredik. Szeretnék a gyerekeknek olyan mesét ajándékozni, ami nem az erőszakról szól. Visszatérve a versekhez, büszke vagyok arra, hogy egy amatőr költőversenyen nyolcvan induló közül harmadik helyezést értem el. Ez mindenképpen arra bíztat, hogy folytassam a rímfaragást.

– Úgy hallottam, a betegei nagyon ragaszkodnak önhöz. Ha ilyen erős vonzalmat érez a művészetek felé, hogyan keveredett az orvostudományi egyetemre?

– Magam is osztom azt a hitvallást, ami az egyik egyetemi tankönyvem első mondata volt: „Az orvostudomány művészet.” Először a Színművészeti Főiskolára jelentkeztem, nagy titokban. Az utolsó fordulóig jutottam, már csak a kuplééneklés volt hátra. Úgy gondoltam, itt már nem vérezhetek el, ezért bevallottam szüleimnek, mire készülök. Az egész éjszaka azzal telt el, hogy rábeszéljenek egy komolyabb mesterség kitanulására. Hajnalra sikerült nekik...

Az orvoslás gondolata sem állt távol tőlem. Nagyapám nem titkolt vágya volt, hogy én orvos legyek. Ötéves lehettem, amikor kaptam tőle egy biciklit, és egy játék orvosi táskát. A kis bicajommal bejártam a környéket, és „gyógyítottam” a szomszédokat. Ezek a gyerekkori vizitek indítottak el az orvosi pálya felé.

– Beszéljünk egy kicsit az orvoslásról is. Miért lett a holisztikus gyógyítás híve?

– A mai specializálódás az egyes orvos szakmák között bizonyára törvényszerű az ismeretanyag soha nem látott bővülése miatt. De hol van az ember, ebben a folyamatban? Szerintem a nyugati típusú orvoslás pótolhatatlan a diagnosztika és a sebészet terén, de az, hogy egy betegséget többféle gyógyszerrel kezelünk, többet árt, mint használ. A gyógyításhoz intuíciók is szükségesek. A tradicionális diagnosztikai technikákkal legalább olyan jó eredményeket lehet elérni, mint a mai, modern és költséges eszközökkel. Persze az orvosi szakma szabályai szerint a modern vizsgálatok eredményei is szükségesek a végső diagnózis meghozatalához. Úgy gondolom, hogy szakmailag az egyik legnagyobb eredmény az, ha az orvos egy szál fonendoszkóppal is fel tudja állítani a diagnózist. Van egy anekdota, amit nagyon szeretek: Magyar professzor úr egyszer belépett a kórterembe, és azt mondta, „Itt tífuszos beteg fekszik”, mire kollégái értetlenül néztek egymásra. Természetesen igaza volt, ő ezt a betegséget már a szagáról képes volt felismerni. De térjünk vissza a holisztikus kezeléshez. Egy magas vérnyomással küzdő betegnek – a gyógyszerezés mellett – elmagyarázom a diéta, a testmozgás, a stresszoldás szerepét, majd vízhajtó hatású gyógyteát adok neki. Sokszor egy hónap múlva a beteg elhagyhatja a gyógyszert, és kicserélve, jó közérzettel jön vissza. Persze ehhez sok időt kell szánni a páciensre, hogy megértse, életmódján, lelki hozzáállásán kell változtatnia. Hiszek a keleti gyógymódokban, és ezt alternatívaként fel is ajánlom az ezekre fogékony betegeknek. A gyógyításhoz és a gyógyuláshoz is szükséges egy nagy adag spiritualizmus, hiszen hit nélkül semmi sem működik!

– Miért lépett be a a Szent Lázár Lovagrendbe?

– A lovagrend célja az elesett emberek segítése. Ingyen ebédet, ruhákat, bútorokat, osztunk a rászorulóknak. Most a csángóföldi magyarokhoz készülünk. Szerencsére Böjte Atyáék sokat tesznek az erdélyiekért, ezért mi úgy gondoltuk, hogy a legősibb magyar nyelvet és szokásokat őrző csángókat támogatjuk adományinkkal.

– Naponta halljuk, hogy a stressz árt, ezért kerüljük, de mégis hogyan?

– Valóban, a huszonegyedik század elején a stressz az egyik legnagyobb mumus. Bár egy kis stressz, még hasznos is lehet. Szerintem az nagyon fontos, hogy megtaláljuk a helyes egyensúlyt, és egy nehéz helyzet után feltétlenül szánjunk időt a rekreációra. Ha kénytelenek vagyunk túlvállalni magunkat, utána adjunk lehetőséget szervezetünknek a nulla szintre való visszatérésre. Ha „gyilkos” légkör uralkodik a munkahelyen és a családban is, akkor a barátok között oldódjunk vagy bármilyen tevékenységben, ami boldogságot okoz! Vissza kell állítani az egyensúlyt, egyébként meglódulnak a negatív folyamatok és betegség lesz belőlük. Régebben addig autóztam, amíg ki nem szellőztettem a fejem. Manapság inkább úszom, szaunázom vagy lovagolok, ha tehetem. Ezalatt átgondolom, hogy mit tennék most egy-egy stresszes szituációban, ettől megnyugszom, levezetem a feszültséget, és még tanulok is belőle.

Forrás: www.otvenentul.hu

Salgótarján linkajánló: salgotarjanlink.mconet.biz

Képeslapküldő – Salgótarján: Küldjön képeslapot ismerősének!

A hír támogatója:

Weblap gyártás, Honlap készítés, Weblap menedzselés.

Pl.:Klíma DVD Hotel Autó Ingatlan Egészség Számítógép Kereső optimalizálás

Minden ami Internet -> MCOnet International - Magyarország: www.mconet.biz; www.mconet.hu