"Salgótarján - A rendszerváltás időszakában egy néhány fős szakemberből álló csapat úgy gondolta, hogy a csempegyártásban még csak most kezdődik a jövő, hazánkban is.

Azt tervezték, hogy a 30-as évek kézi gyártásának mintájára kezdik el a munkát, s az így készítendő, igényes mázas lapokra hosszú évekig lesz majd szükség.


Ekkor alakult meg romhányi székhellyel a Korall Csempe Kft., melynek vezetőjévé Balogh Gyulát választották. A menedzsment valamennyi tagja mögött legalább harmincéves szakmai múlt állott.

– Volt egy elektromos kemencénk, meg a tapasztalat, ami jó adag egészséges lelkesedéssel párosult. Így kezdődött – emlékszik vissza. – „Gépparkunk” nem sokkal később egy fantasztikus eszközzel gyarapodott, hiszen egy pesti sétám alkalmával megláttam a kirakatban egy húsdarálót. Még ma is emlékszem, 32-es méretű volt. Hirtelen villant át az agyamon, hogy ebből a szerkezetből – kis átalakítással – egy ragyogó extruder nyerhető. Ez a berendezés aztán lehetővé tette, hogy szélesítsük a palettát, s ''''93-ban először jelentünk meg termékeinkkel a BNV-n.

Vagyis, a Korall Csempe kilépett a piacra. Sok helyről szemezték őket, s így adódott, hogy hírül vették: megállt egy nem túl régen indított csempegyár Kelebián. Balogh Gyulát kérték fel, hogy mérje fel, mit lehetne tenni a gyár megmentése érdekében.

– Nálunk Romhányban épp állt egy gyártósor, a kettőből jó lett volna egy ütőképes gyártóbázist csinálni. Mi adósságban úsztunk, s úgy ítéltem meg, hogy Kelebia beindítása újabb 100 milliós invesztíciót igényel. Elmondtam mindezt a hitelező Agrobank vezetőinek, akik valóban kockázatosnak tartották a vállalkozást. Nem így Kunos Péter vezérigazgató. Rábólintott a tervünkre, azaz, 1995 októberében már a leszerelt gépeken megindult a munka – Romhányban. Három év múlva már a korszerűsítés gondolatáig is eljutottunk – avat be történetükbe a cégvezető.

Ebben az időszakában azonban újabb gyárbezárásról értesültek, de ezúttal Dél-Oroszországból. Balogh Gyula leutazott, s az első pillantásra úgy vélte: ezt a technológiát meg kell vásárolni! 1998 decemberében megkapta a zöld utat, két hónap múlva már szerelték is le a gépeket, s három hét alatt üzembe helyezték telepükön. Ez már igazi csempeüzemmé alakította a korábbi manufaktúrát.

A kft. megalakulásakor a piac leginkább a 20x25-ös méretű csempére volt vevő. Később a 20x20-as méretet kapta fel a divathullám, ami annyira jól sikerült a korallosoknak, hogy kétszer is díjazták terméküket a BNV-n.

– A szakemberek értékeléséből kitűnt, hogy a mi csempénk sajátos szegmenst tölt be a hazai piacon, egy kicsit más, egy kicsit melegebb, humánusabb, kifinomultabb a versenytársak termékeinél. Nálunk a mediterrán ízlésvilág jobban tetszik a vevőkörnek, mint a német stílus, tehát ez kijelölte az utat számunkra. Mi is ezt akartuk, s akarjuk a mai napig is, ez vezérli fejlesztéseinket – mondja.

Az újabban alkalmazott technológia alkalmassá vált arra, hogy a piac újabb elvárását is teljesíthessék: egymással szinkronizáló csempét és padlóburkolót állíthassanak elő. Ehhez viszont a fagyálló lapok gyártására is fel kellett készülniük. Ennek 2005-ben jött el az ideje, amikor is egy nagyszabású termékszerkezet váltás zajlott le a romhányi üzemben. A nagy kérdés csak az volt, hogy milyen méretű kerámialapokat gyártsanak?

– A divatdiktátor spanyolok és olaszok ekkor még 20x25-es méretben gondolkodtak, aztán váltottak a 20x30-as nagyságra. Ez ideálisnak látszott, hiszen a sokak által ismert A/4-es nyomtatópapír méretével volt csaknem azonos. Mivel soha nem másoltunk automatikusan, töprengéseink közepette arra jutottunk, hogy az aranymetszés szabályát alkalmazva keressük meg a megfelelő méretet. A 20 cm-es oldal kiindulásnak jó volt, s ehhez találtuk meg a 33-as másik méretet. Számításainkat az is igazolta, hogy egy vezető olasz gyártó pár hét múlva megjelent ezzel a mérettel a piacon. Mi viszont kidolgoztuk ennél nagyobb méretű burkolók gyártási eljárását is, egészen a 40x40-es méretig. Sőt, egy idő után már nemcsak fürdőszobában gondolkodtunk, hanem terekben, szabadtéri járdákban, teraszokban is. A tervezésnél egyre inkább a legnagyobb úr lett az energia felhasználás. Volt olyan termékünk, amelynek energiaigénye – az akkori árak miatt – 40%-kal haladta meg a hasonló spanyolt.

Hogy a gyártásból eredő energia veszteséget némiképp ellensúlyozzák, építőipari megrendeléseket is vállaltak. Ezek között említi Balogh Gyula a Parlament vizesblokkjainak korszerűsítését, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a korábbi Zsolnai-burkolat „fílingjét” kellett reprodukálniuk. A Széchenyi fürdőben vállalt munkáiknál előfordult, hogy a helyreállítandó csempe utángyártásán egy hónapig dolgozott a kolléganője. Ugyancsak beszállítói voltak a Nemzeti Színház épületének.

– Nem a nyereség vezérelt bennünket, annyi mindig jutott, hogy megéljünk, hanem a rekonstrukció hitelessége – emeli ki. – Bárki megnézheti, sikerült-e.

Néhány éve új területekre is betévedünk, kicsit a véletlennek köszönhetően. Egy budai villatulajdonos barátom hívott fel, hogy épületük bizonyos pontjain gyakorta megjelenik a hőhíd okozta penész. Mit lehetne tenni? Ekkor már voltak élményeink az épületburkoló kerámiákról, hiszen az unió országaiban egyre népszerűbb ez a megoldás. Olyannyira megláttuk a fantáziát a dologban, hogy az elmúlt évben innovatív termékünk kifejlesztésére pályázatot nyújtottunk be.

Mint Balogh Gyula elmondta, a hungarocelles szigetelés azért nem old meg mindent, mert ezt is lezárja egy vakolatréteg, ami megakadályozhatja a falak természetes szellőzését. Az európai, főleg német tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kerámia falburkolat kiváló megoldás, bár kétségtelenül nem olcsó.

– Az így kapott burkolat viszont dekoratív, s időtálló – vélekedik a szakember. – Mi több, az egyik kivitelezésnél kiváló hangszigetelési értékeket mértünk. Városi környezetben ugyanis az átlagos zajterhelés 70–72 dB, ami a kerámia- burkolatnak köszönhetően felére csökkent. Ez a burkolat rendkívül könnyen szerelhető, fagyálló, karbantartást szinte nem igényel. Amennyiben mégis takarítani kell, sokkal könnyebb, mint egy rücskös vakolatot. A külső burkolólap gyártása nem egyszerű, ún. húzott technikával készül. Csökkentheti a gyártás költségét, ha a méretet növeljük. Próbagyártásunk során már 30x150 cm-es lapokat is sikerült előállítanunk. Ami miatt mégis úgy gondoljuk, hogy itthon is piacképes lehet, az a hamarosan életbe lépő épületenergetikai szabályozás. A hőszigetelt épület piacképessége megnő, a többieké csökkenni fog. Úgy gondolom, hogy csempegyártásban elment mellettünk az európai vonat, ebben a szegmensben viszont még elérhetjük az ütközőt és felülhetünk rá. Főleg, ha hozzáteszem, hogy innovációs fronton nincs megállás, s már a beltéri falburkoló kerámiákon dolgozunk – mondta végezetül Balogh Gyula.

(Forrás: www.nmedia.hu)

Szóljon hozzá fórumunkon: Innováció nélkül a csempefronton sincsenek távlatok! - Salgótarján

A hír támogatója:
Minden ami Internet -> MCOnet International - Magyarország: magyarorszag.mconet.biz