"Nem gondolhatjuk komolyan...

Nem gondolhatjuk komolyan, hogy a dohányzásért Kolumbuszt kéne ostoroznunk, aki annak idején a Karib-szigetek valamelyikén leste el a dohánylevél élvezetét. Azt sem, hogy az az agyafúrt tengermelléki földműves az oka az alkoholfogyasztásnak, aki először erjesztette a szőlő levét és vidáman táncra perdült.


A bódító növényi kivonatoknak is megvolt a maguk szerepe a gyógyításban, vagy a jósok csatákat eldöntő tudatállapotában. Az afrikai zöld majmot se próbáljuk meg kiirtani, mert hordozza a HÍV vírusát! Mi magunk, emberek élünk vissza olyannyira a természet által felkínált jelenségekkel, hogy Istentől kapott arányérzékünket és mértéktartásunkat elveszítvén magunk ellen fordítjuk azokat. Így nemcsak egészségünk, hanem a „kék bolygó” léte is veszélybe kerülhet.

Ez a témakör egy tőről fakad! Az új kor irgalmatlan ritmusának szeretnénk megfelelni, de ez a kihívás egyeseknek is csak ritka esetben sikerül maradéktalanul. A meg nem felelésből adódó szorongást, feszültséget próbáljuk oldani, s a töpörödő idő, mert mindenre persze, hogy nem juthat, olyan hedonista attitűdökre kényszerít, mintha a rövid életre rendezkednénk be! Pedig genetikailag hoszszú évtizedekre vagyunk „ítélve”! Azonkívül a mai kultúra, főleg a film, a kereskedelmi televíziózás olyan szemérmetlen kvatymazt közvetít felénk, mely tovább zaklat, ahelyett, hogy funkciója szerint megnyugtatna, feltöltene. Megrövidíti az éjszakáinkat és belenyúl az álmainkba. Egyes kereskedelmi médiák olyan etikátlan promocionális tevékenységbe fogtak, amely megbocsáthatatlan. Értéktelen élelmiszereket, alkoholt és cigarettát, valamint különböző ajzószereket reklámoznak. Egyes politikai körök a szoft drogokat tűzték zászlajukra akkor, amikor a világ nyugati felén álláspontokat vizsgálnak felül, hiszen tudják jól, hogy a lágy drogok legálissá tétele nem más, mint szó szerinti beetetés!

Közben a világ szilánkokra esik. Felszívódnak a tradicionális kapcsolatok, egyre kevesebben házasodnak, egyre kevesebb a gyermekszületés, s a generációk is harcban állnak egymással. Az egymást segítés, az empátia és a szolidaritás, mint lakókörnyezeti kohéziós erő szétszakadozott. Együttlétünk táncparkettje feltöredezett. Az állam által nyújtott szociális hálók szétfeslettek, s a civilek még nem jelentek meg igazán. "

(Forrás: www.nmedia.hu)