"Az 1998 óta történt intézkedések a nyugdíjreform eredményeinek teljes erodálásával fenyegetnek

Az 1998 óta történt intézkedések a nyugdíjreform eredményeinek teljes erodálásával fenyegetnek – állapítja meg egy jegybanki tanulmány, amelynek szerzői szerint a második pillér sem fejt ki jelentős hatást a hosszú távú fiskális fenntarthatóságra.

Az utóbbi időben sok szó esik a költségvetés rövid-, illetve középtávú fenntarthatóságáról, ugyanakkor háttérbe szorult a nagy állami elosztó rendszerek helyzetének értékelése. Pedig érdemes lenne figyelni rájuk, a nyugdíjrendszer állapota például az ismert szabályok és az előre látható demográfiai folyamatok segítségével hosszú évekre feltérképezhető. Ezt tette a jegybank két szakértője, Orbán Gábor és Palotai Dániel, akiknek számításai meglehetősen nyugtalanító képet festenek a kilátásokról.
A tanulmány többek között elemzi a nyugdíjreform hatásait, felméri a helyzetet az állami, felosztó-kirovó rendszerű első pillér fenntarthatósága szempontjából, és vizsgálja a második, tőkefedezeti pillér eddigi teljesítményét, illetve szerepét a nyugdíjrendszer jövőjét illetően.
A 90-es évek második felében végrehajtott nyugdíjreformnak több lépése is a fenntarthatóság irányába tett intézkedésként értékelhető. A svájci indexálás bevezetése a nyugdíjak növekedési ütemét igazította közelebb a járuléknövekedés jövőben várható üteméhez, a nyugdíjkorhatár emelése pedig javítja a rendszerfüggőségi rátát (a nyugdíjasok és az aktívak arányát).
Mindezek hatására a nyugdíjrendszerben rejlő implicit államadósság (a jövőben várható egyenlegek jelenértéke) a GDP 60 százalékára csökkent. A jelenlegi szint azonban már ennek csaknem négyszerese (a szerzők számításai szerint a 2004-es GDP 237 százaléka).
A viszonylag rövid idő alatt bekövetkezett erőteljes növekedést több intézkedés együttes hatása okozta. A nyugdíj-biztosítási járulék 1998 és 2002 között végrehajtott csökkentése a 2,5-szeresére emelte az implicit adósságállományt. A 2003 óta a svájci indexálást meghaladó nyugdíjemeléssel (a 13. havi nyugdíj bevezetésével) már az éves GDP kétszeresére duzzadt a mutató, ezt növelték az említett 237 százalékos szintre a következő öt évben tervezett, törvénybe iktatott adócsökkentési program nyugdíjrendszert érintő részei.
A következő években a nyugdíjrendszer paramétereit úgy kellene megváltoztatni, hogy a GDP két százalékát meghaladó éves strukturális deficit csökkenjen. Ehhez – hangsúlyozzák a szerzők – a hosszú távú megfontolások és a költségvetési lehetőségek figyelembevétele elengedhetetlen."

(Forrás: www.vg.hu