"Nagy a jövés-menés

Orvosi berkekben ebben az országban továbbra is, sőt még inkább nagy a jövés-menés, s ez, mint köztudott, javarészt egyirányú: a kifelé menetelés, az ország elhagyása a jellemző. A gyógyítók a jobb egzisztencia, a megbecsülés reményében váltanak életteret. S mit is hagynak hátra? A gondok tovább-szaporodásának szomorú tényét, a megoldáskereséstől feszült intézményvezetőket és ordító kérdéseket...

Miután a folyamatos kiáramlás tényével és következményeivel számolni kell, nagy, kitárt kapuhoz hasonlítható leginkább manapság a magyar intézményes orvosellátás. Az alulfinanszírozás egyáltalán nem mellékes problémáival küszködő kórházak zöme ha nem is azonos mértékben, de állandóan jelentkezőket vár üres álláshelyekre. És sokszor hiába. Mindezek következtében az orvosoktól szinte mindig csúcsteljesítményt – még több helyettesítést, készenlétet – vár el a foglalkoztató. A fokozódó fáradtság jelei az általános elégedetlenség rossz hangulatával párosulnak. Miközben mindenhol elvárás az egészségügyi szolgáltatások színvonalának emelése... S persze változatlanul sok a beteg, a tennivaló rengeteg. Ilyen helyzetben kell nap mint nap megteremteni az ellátás biztonságát...

Ilyen körülmények között ki akar itt például felelős beosztást vállalni? Ezzel a kérdéssel találja szemben magát megyénkben például a pásztói Margit Kórház, ahol már jó ideje nincs, aki betöltené a megüresedett osztályvezető főorvosi állást. Mint dr. Éles János igazgató elmondta, háromszori meghirdetésre egyetlen jelentkező sem akadt. Az ország más fekvőbetegellátóihoz hasonlóan az orvoshiány mértéke "már-már a működésképtelenség határain mozog." Az uniós belépés hatásai annyiban is érezhetők, hogy bár aki itt, a városi kórházban dolgozik, nem siet el külföldre, ám az újak, a friss diplomások sem igyekeznek vidékre. Sőt. Az egyetemről egyenesen határainkon túlra visz az útjuk. "

(Forrás: www.nmedia.hu)